BLOG

Van valahol távol egy különös világ ahol évente egyszer megtartják a gyűlölet ünnepét, a Szopácsonyt. Ilyenkor az emberek fát állítanak és megajándékozzák utáltjaikat mindenféle felesleges és bosszantó dologgal. Hogy miért teszik, nem tudni pontosan, valószínűleg megszokásból, de az is lehet, hogy egyszerűen csak szeretnek kibabrálni a másikkal, ha már velük is kibabrált az élet.
Ilyenkor kerül bele a díszes dobozokba többek között a k*rvaanyázógép vagy a tévéelőttjárkálógép és hasonló fölösleges, ámde sok helyet elfoglaló szerkezet. De az is megteszi, ha egyszerűen odacsinálunk a szopácsonyfa...

Bejöttek az oroszok! Ezt kiabálta mindenki 1956 őszén. Tudtam, hogy van valami helyzet, de a főváros messze van, hagyjanak engem békén szántani és vetni, nem érek én rá ilyesmivel foglalkozni.
Aztán persze itt is megjelentek a tankok, a kis falumban. Nem is értettem, miért jöttek ide, meg hogy lehet ilyen sok tankjuk. Mindegy.

- Gyere ki vagy én megyek be! - ordította egy orosz az ajtón kívülről, talán az egyetlen, aki beszélt közülük valami emberi nyelvet. Éppen zabkását ettem, mazsolával, kis dióval. Amúgy is elég fogyékony vagyok, nehezen tudok hízni, pedig a vékony paraszt...

Vettem a nyáron a piacon pár sárgabarackot és pár őszibarackot. Persze, mehet egy zacskóba, ne szennyezzük a környezetet feleslegesen. Betettem őket a csomagtartóba, külön kis rekeszbe, kipárnázva, hogy ne sérüljenek.
Mikor hazaértem és elővettem őket, azt láttam, hogy mindegyik gyümölcs tele van nyomódásokkal. Értetlenkedve néztem.
Vajon mi történhetett?

---------------------------

Őőőőőőőőőszíííííííííííííííííbaaaaaaaaaaaaaaraaaaaaaaaaaaaaaaaack??!! - hangzott fel a hörgő kiáltás a Sárgabarack szájából. Gyűlölte őt. Teste csupa sérülés és nyomódás volt, az első...

- Cápa!! CÁÁÁPAAA!!! - hangzott a kiáltás, és a fürdőzők tömege pánikszerűen úszott és rohant ki a vízből, mit sem törődve a hátrahagyott szörfdeszkákkal és matracokkal. Pedig csak egy lájk úszkált a part menti sekély vizekben, aki csak a tetszését akarta kifejezni. Valószínűleg a vízből kiálló hüvelykujjat nézték az emberek cápauszonynak.
Néha hajlamosak vagyunk akkor is pánikba esni és eszünket veszteni amikor nagyon nem kellene.

--------------------------------------

Killzone 2 - veterán fokozat - végső bosszfájt - második csekpont


EZ NEM LEHET...

Durva ember járkált fel s alá a garzonlakásban, alkoholtól bűzösen, borotválatlanul, kilógó fenékkel és koszos körmökkel. Feketés-szürkés acéldoboz követte minden mozdulatát, szinte utánozta. Amennyire csak lehetett alkalmazkodott hozzá.
A férfi a céltalan járkálást megunva megállt a tv előtt, a kilógó fenék elhasznált bőrfotelbe süppedt. Az alkalmazkodógép azonnal a szerves lábak alá sietett, még mielőtt azok a földet érhették volna. Gépkarok nyitottak fel egy alkoholtartalmú italt, s nyújtották át a szerves gazdának.
Jó ideje szolgálta már, kitapasztalta a szokásait, alkalmazkodott...

Megyek be a kórházba, valamikor idén nyáron, megyek fel a g*cisekhez (mikrobiológia), fel az emeltre , kérem az edényt, amibe verjem. Mutatja, ilyen matrjoska módra szétszedi, közepéből kisebb, gyűszűnyi edény kerül elő. Nem lesz pici ez? Ebbe beletalálni? Mondta a dokinő, hogy ha lehet kérjem a nagyobbat. Adja a nagyobbat, ez már jó lesz, jó nagy szája van az edénynek. Oké.
Kérdezik, kiveri itt, vagy hazaviszi?
?
Két órán belül vissza kell hozni, két óránál öregebb mintát nem vizsgálnak.
Ok, akkor inkább itt.
? (most ők néznek értetlenül, hogy mire várok még?)
? (menjek...

Csak a látszat számít, csak amit kifelé mutatsz, a többi nem érdekes. Csak az számít, mások mit hisznek rólad. Hogy milyen vagy valójában az nem számít, elsikkad, megszűnik lenni, feloldódik a kollektív semmiben. Nincs már többé egyén, csak a massza van, és benne a massza része, te.
Túl sok az összefonódás, az egymásra hatás, lehetetlen egyéniségnek lenni, ez már nem az a világ ami régen volt. Senkik vannak már csak, a valakik rég meghaltak. Akik kiemelkednek ők is látszatok csupán, bábok, saját akaratuk alig van, semmivel sem több mint neked vagy nekem. Bábok, tehát feltételezhető, hogy valaki...

Jack mind közelebb hajolva nézett bele a falon lógó tükörbe. Bal szeme alsó héját húzta mind lejjebb és lejjebb, azt a kettétört hajszálat keresve ami nem olyan rég ment bele a szemébe. Attól félt, hogy az a törött hajszál beleáll az agyába és meghal. Nem tudta, mennyire zár jól az emberi fej a szemgolyó és a szemüreg között, de nem is akarta megtudni, főleg nem így, és főleg nem akart ilyen bagatel módon meghalni, hogy egy kettétört hajszál legyen a gyilkosa. De nem találta. Talán kipislogta és már csak fantomfájdalmai voltak.
Nyár volt, augusztus huszonharmadika. Jack magára kapta lyuggatott...

A nagy OFF


A pincér letette a tányért az asztalra. Az étel enyhén szólva nem nézett ki jól, bár ez nagyon enyhe megfogalmazás. Az étel igazából undorítóan nézett ki.
- Ez mi? - kérdezte a pocakos hölgy enyhe héliumhangon, mivel a tányérról eredő bűz miatt az orrát volt kénytelen befogni.
- Bécsi libaf*s.
- Tessék!?
- Megitattuk a libát almalével, majd még itattunk rá meleg vizet. Erre a liba besz*rt.

Nem sokkal később egy kismama rohant ki az étteremből, eléggé feldúlva. Feldúltságánál talán csak felháborodása lehetett nagyobb. Amúgy sem volt valami...