Utazás - másfélmillió lépés a világban

(nincs kirándulós topikunk??!)

nahh, hétvégén megvolt az idei második kirándulás.

Szentendre - Dunabogdány, kb 20 kilcsis a táv.
korán keltünk de annyira nem készültünk elő így még bevásárlás meg miegymások miatt kb 10:30-kor indultunk csak el. rekord időt mentünk, a hév bent állt aztán a busz is, mire megvettük a jegyeket már indult is. kb 11 magasságában indultunk neki a rettegett Barackvirág utcának, ami most nem is tünt annyira vészesnek bár meglehet azért mert nem volt 40 celsius. ez egy kb 2 km-es utca, felfelé a hegynek de már itt is figyel a kék zöld csík.
a túrát a neten találtam, volt hozzá leírás is ami hellyel-közzel aktuális még most is de annyira nem is ezt figyeltük csak térképet vittünk magunkkal. meg persze piát, a Pennyben volt akciós vodka, idén még úgyse nagyon ittam, pláne töményet.

a zöld csík nagyjából végig követhető pár helyen van csak elakadás emiatt. a túra maga olyan 75%-ban kellemes séta, madárcsicsergéssel és ilyesmikkel, nagyon szép a táj meg főleg a csend. (egyébként amolyan terápia jelleggel szoktunk kirándulni, nem a táv a cél hanem a kikapcs) szóval kellemes séta, aztán olyan 15%-ban közepesen nehéz emelkedők illetve feladványok (hol a zöld csík?), és muszáj megemlítenem a patakot ami egy külön sztori ha valakinek tériszonya van. mivel nekem az van, a meredek dombról tavalyi faleveleken lecsúszni a patakhoz egy külön élmény volt, na meg átlevitálni a túlpartra mert híd vagy ilyesmi az itt nincs. ez megér 5%-ot. nem is értem amúgy, mert így csapadék nélkül is olyan 60-70 cm széles víz volt mi lett volna ha még esik is? majd ha kihevertem az élményt, teszek fel képeket.
amúgy sok helyen még vizes volt a talaj is így sok lábnyomot találtunk de állatkákkal nem találkoztunk. (oké, kétszer láttunk egy baszom nagy madarat ami végett meg is jegyeztük nem ide hozzuk a macskákat kirándulni)
volt már pár túrázó de most ők sem rontották az élményt. eredetileg Visegrádig mentünk volna de így is épphogymajdnem sötétségben érkeztünk meg Bogdányba ezért azt majd legközelebb. a városból sajna csak a buszmegállót vételeztük szemre mertmár késő volt emiatt is érdemes repetázni a túrából. kicsivel 6 után értünk oda.
ez az első igazi tavaszi nap (volt vagy 20°C ) ami szintén sokat dobott.


[You must be registered and logged in to see this link.]

Joii írta:

jó képek, köszi! (a vidijó már kevésbé)

amúgy kb azon az állásponton vagyok mint Danny: rühellem ezeket a seggmeresztő, fél napot átsziesztázó lusta embereket de leginkább a HANGOS embereket. ez a mediterrán temperamentum annyira irritál, egyszer meló végett kellett kontaktolnom egy digóval, és hát az lett a vége, hogy kapott egy állast...a fasz ott karattyolt nekem amit egy ideig elhallgattam aztán elhallgattattam ha már arra nem vette a fáradtságot, hogy lejjebb engedje a hangját. a csajszi akinek dolgoztunk meg ott szabadkozott, hogy de hát náluk ez a megszokott meg ők így kommunikálnak de ezt nem kell komolyan venni. hát bakker elhiszem, hogy ilyenek de akkor ezt otthon csinálják ne az astórián.

Ja, egyébként furák, engem is zavar a túlzott mediterrán temperamentum és gesztikuláció.

3. kép alja: rànèzèsre ezek az olaszok tènyleg elèg suttyòk.
25 ève voltam Velencèben, akkor mèg se tukma, se migiri nem volt. Csak galambszaros utcàk. Vàltozik a vilàg.

jó képek, köszi! (a vidijó már kevésbé)

amúgy kb azon az állásponton vagyok mint Danny: rühellem ezeket a seggmeresztő, fél napot átsziesztázó lusta embereket de leginkább a HANGOS embereket. ez a mediterrán temperamentum annyira irritál, egyszer meló végett kellett kontaktolnom egy digóval, és hát az lett a vége, hogy kapott egy állast...a fasz ott karattyolt nekem amit egy ideig elhallgattam aztán elhallgattattam ha már arra nem vette a fáradtságot, hogy lejjebb engedje a hangját. a csajszi akinek dolgoztunk meg ott szabadkozott, hogy de hát náluk ez a megszokott meg ők így kommunikálnak de ezt nem kell komolyan venni. hát bakker elhiszem, hogy ilyenek de akkor ezt otthon csinálják ne az astórián.

Johnny1 írta:

Azért szép hely, na

Igen, aztán találkozol ezekkel

Azért szép hely, na

danny2008 írta:

Balthier írta:

Milánó gáz, ne menjetek oda....

Na pont a leírtak miatt utálom az országot, és nem csak migránsok miatt, hanem a hangoskodó olasz cigány népség miatt is. A rendőri eseted is kiakasztó, bár nem új számomra, mert már mástól is hallottam, hogy ők csak az olaszt tolják.
Egy valamiért elmegyek majd olaszba, de csak egy hétvégére, utánalesek, hogy hol kapható vagy honnan származik  a "legeredetibb"/legfinomabb olasz pizza, és azt ki akarom próbálni, meg a spagettijüket.  Az rajta van a bakancslistámon. De ennyi. (esetleg meglátogatom Csiszár Jencit   )

Pár országot kivéve most már nem motivál Nyugat-Európa több éve, marad Kelet/Közép/Észak. Pl. Finnország és Észtország is drága, de mégiscsak rokonok, szeretném a tesókat meglátogatni egy nap. Régen nagyon szerettem volna Franciaországba eljutni, de már nem motivál, a nyelv sem. A spanyolokhoz is csak úgy mennék el, ha látom azt előre, hogy nem akar kirabolni valami aljanép. Ja, és hogy 100% biztos lesz a szállás, mert nem vicces a Booking.com geciskedése miatt reptéren aludni.
Idén még valszeg lesz egy Csehország és egy hét Horvátország, ápr-május környékén megveszem a bridge fényképezőt, és lövök normálisabb képeket.
Itt van egy pár Milánóról:

[You must be registered and logged in to see this image.]

Balthier írta:

Milánó gáz, ne menjetek oda....

Na pont a leírtak miatt utálom az országot, és nem csak migránsok miatt, hanem a hangoskodó olasz cigány népség miatt is. A rendőri eseted is kiakasztó, bár nem új számomra, mert már mástól is hallottam, hogy ők csak az olaszt tolják.
Egy valamiért elmegyek majd olaszba, de csak egy hétvégére, utánalesek, hogy hol kapható vagy honnan származik a "legeredetibb"/legfinomabb olasz pizza, és azt ki akarom próbálni, meg a spagettijüket. Az rajta van a bakancslistámon. De ennyi. (esetleg meglátogatom Csiszár Jencit )

Balthier írta:

Johnny: igen, a csigások világhírűek erről! Az Európai vakáció pincéres jelenete megvan neked?

Igen

Joii: most hétvégén. De egy ideig most nem akarok olyan országba utazni, amit nem ismerek elég jól.

Johnny: igen, a csigások világhírűek erről! Az Európai vakáció pincéres jelenete megvan neked?

Balthier írta:

Milánó gáz, ne menjetek oda. Minden templom ugyanúgy néz ki, az olaszok nem beszélnek angolul (kedvencem az volt, amikor a vonatinfós fasz betolt egy jó hangos "HE?"-t, amikor angolul akartam valamit kérdezni), tele van agresszív feka migránsokkal (akik odamennek hozzád, rákúrnak a kezedre gyorsan egy karkötőt, és pénzt követelnek érte, mert már "megvetted" - én visszadobtam az egyik majomnak, aztán elkezdett üvöltözni, hogy YOU NO LIKE AFRICA?), nincsenek megfizethető boltok és kaják (ettem 5 euróért egy mini spagetti adagot, amibe még húst se raktak, de még egy margarita pizza is 8-9 körül kezdődik, arról nem is beszélve, hogy  két eurós borravalót sok helyen SZEMÉLYENKÉNT számolják) estébé estébé.
A legjobb az volt, hogy a reptéren aludtunk végül, mert a kibaszott Booking.com lemondatta a szállásunkat AZ UTAZÁS NAPJÁN, ugyanis akkor voltak csak képesek szólni, hogy nem fogadták el a bankkártyát, az emailt természetesen meg nem láttuk, mert a városban voltunk. Reggel indult a gép, úgyhogy más hostel keresése helyett elmentünk a reptérre, hogy majd ott kibekkeljük. Elaludtam nagy nehezen a székben, felébredek, erre két fegyveres rendőr követeli a személyimet. Hát bazmeg. Odaadom nekik, erre elkezdik leírni az adataimat. Mondom magamban, mi a fasz van, terroristának hisznek?! A rendőr TERMÉSZETESEN szintén olaszul akart velem társalogni, angolul egyik sem tudott. Egy nap alatt sikerült is meggyűlölnöm az olaszokat amúgy, hihetetlen ez a hozzáállás, hogy bármi történjék is, sosem válaszolnak angolul, csakis a saját nyelvükön, és elvárják, hogy megérts mindent azonnal. Abban a szituban összeszedtem a maradék franciatudásom az agyam mélyéről, és megkértem őket, hogy legyen bennük annyi emberség, hogy békén hagynak engem, van kibaszott repjegyem, reggel indul a gépem, nincs joguk kidobni. Jó, elmentek. Hülye gecik. A reptéren direkt szétnéztem utána, hogy rajtunk kívül valaki éjszakázik-e ott még, és találtam vagy 10-15 embert, pl. egy ukrán nőt, akivel egy kicsit dumáltam oroszul, őt is zaklatták a fegyveresek, és elmondása szerint csak itt tapasztalt ilyet, hogy nem hagyják nyugton az éjszakázókat. Amúgy nem minden olaszt akarok leírni, voltak segítőkészek is, de nálam inkább marad a negatív tapasztalat.
Milánó meg tényleg tök jellegtelen volt számomra, pár óra után már annyira rossz hangulatban voltam (többek közt az előbb említett migrik miatt, akik állandóan zaklatják a turistákat), hogy fotózni se volt kedvem, lőttem 30-40 képet, és ennyi. Jó, vannak szép épületek, a Duomo meg az a díszkapu, amit Napóleonnak, de nekem nem volt jó feeling ott lenni. Zágrábban pl. jobban szórakoztam, pedig az aztán nem egy nagyon fontos vagy kiemelkedő város. Kidobott pénz volt

Nekem a franciáknál volt nyelvileg ugyanez az érzésem, a McDonaldsban a 20 éves faszfej nehogy már ne tudjon angolul...

nem semmi a sztori. most voltál kint vagy még régebben?

Milánó gáz, ne menjetek oda. Minden templom ugyanúgy néz ki, az olaszok nem beszélnek angolul (kedvencem az volt, amikor a vonatinfós fasz betolt egy jó hangos "HE?"-t, amikor angolul akartam valamit kérdezni), tele van agresszív feka migránsokkal (akik odamennek hozzád, rákúrnak a kezedre gyorsan egy karkötőt, és pénzt követelnek érte, mert már "megvetted" - én visszadobtam az egyik majomnak, aztán elkezdett üvöltözni, hogy YOU NO LIKE AFRICA?), nincsenek megfizethető boltok és kaják (ettem 5 euróért egy mini spagetti adagot, amibe még húst se raktak, de még egy margarita pizza is 8-9 körül kezdődik, arról nem is beszélve, hogy két eurós borravalót sok helyen SZEMÉLYENKÉNT számolják) estébé estébé.
A legjobb az volt, hogy a reptéren aludtunk végül, mert a kibaszott Booking.com lemondatta a szállásunkat AZ UTAZÁS NAPJÁN, ugyanis akkor voltak csak képesek szólni, hogy nem fogadták el a bankkártyát, az emailt természetesen meg nem láttuk, mert a városban voltunk. Reggel indult a gép, úgyhogy más hostel keresése helyett elmentünk a reptérre, hogy majd ott kibekkeljük. Elaludtam nagy nehezen a székben, felébredek, erre két fegyveres rendőr követeli a személyimet. Hát bazmeg. Odaadom nekik, erre elkezdik leírni az adataimat. Mondom magamban, mi a fasz van, terroristának hisznek?! A rendőr TERMÉSZETESEN szintén olaszul akart velem társalogni, angolul egyik sem tudott. Egy nap alatt sikerült is meggyűlölnöm az olaszokat amúgy, hihetetlen ez a hozzáállás, hogy bármi történjék is, sosem válaszolnak angolul, csakis a saját nyelvükön, és elvárják, hogy megérts mindent azonnal. Abban a szituban összeszedtem a maradék franciatudásom az agyam mélyéről, és megkértem őket, hogy legyen bennük annyi emberség, hogy békén hagynak engem, van kibaszott repjegyem, reggel indul a gépem, nincs joguk kidobni. Jó, elmentek. Hülye gecik. A reptéren direkt szétnéztem utána, hogy rajtunk kívül valaki éjszakázik-e ott még, és találtam vagy 10-15 embert, pl. egy ukrán nőt, akivel egy kicsit dumáltam oroszul, őt is zaklatták a fegyveresek, és elmondása szerint csak itt tapasztalt ilyet, hogy nem hagyják nyugton az éjszakázókat. Amúgy nem minden olaszt akarok leírni, voltak segítőkészek is, de nálam inkább marad a negatív tapasztalat.
Milánó meg tényleg tök jellegtelen volt számomra, pár óra után már annyira rossz hangulatban voltam (többek közt az előbb említett migrik miatt, akik állandóan zaklatják a turistákat), hogy fotózni se volt kedvem, lőttem 30-40 képet, és ennyi. Jó, vannak szép épületek, a Duomo meg az a díszkapu, amit Napóleonnak, de nekem nem volt jó feeling ott lenni. Zágrábban pl. jobban szórakoztam, pedig az aztán nem egy nagyon fontos vagy kiemelkedő város. Kidobott pénz volt

danny2008 írta:

A Vulgár írás fasza!

Akkor jó élmény volt Bécs!

A kaja, nos én is néztem amikor voltam ott, hogy 10-12juró egy  meki menü / gyros-tál / hambi krumpli. De ezt soha nem szabad átszámolni, én is kamilláztam, hogy 3rugó egy menüért? Angolban is 10 font az ilyenek. A múltkor élő adásban volt a reggeli rádióműsorban Balázséknál egy magyar csávó, aki lángosost nyitott ausztrálban, és ott is 10 ausztrál dollárért adja az akár kenguruhúsos lángost. De amcsiban is ha jól vágom, olyan 10-12 dodó a pizza és ezek. Inkább ja, a kereset a nem mindegy, hogy az 1 órabéred annyi mint egy ilyen kaja.

Sajna én Londonban olyan szarul kerestem, hogy az ilyen kaják ott is drágák lettek volna a fizumhoz képest. De ott legalább az van, hogy az áruházas bevásárlás egy kicsit olcsóbb, gondolok itt pl. Asdára meg ehhez hasonló dolgokra. De itt még a Billában is elmegy 4000 forintért akár mondjuk csak 4-5 dologért. Szlovákiában amúgy szinte ugyanilyen árak vannak, de ott meg hasonló bérek vannak, mint Mo-n.

Balthier írta:

Ami viszont negatív, hogy az árak nagyon magasak voltak, kaja, gyorskaja (meki és társai, én inkább kasekrainert zabáltam zsemlével), úgyhogy biztos itt is az van, hogyha minimálbért keresel, csak szenvedsz és nem tudsz félrerakni, csakúgy mint Pesten, hála az albiáraknak meg számláknak.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Így van, sok barátom, aki Bécsben dolgozott és kiköltözött, majd egy év múlva vissza Sopronba, mert elment az összes pénze lakhatásra.

Balthier írta:

Bécs letudva. Hihetetlenül pozitív csalódás ez a hely. Külön bringasávok mindenütt, kutyaszaros utcák sehol, karban tartott épületek, és eszméletlenül kedves helyiek, de tényleg. Pl. a Billában félreértelmeztem egy akciót, de amikor az egyik eladó meglátta az arcunkon a végösszeg lokozta meglepettséget, akkor elrohant, és hozott valami kártyát, amivel lehúzott több mint három eurót, ami ott szinte zéró, de itthon nem tudnám elképzelni, hogy csak úgy elengednének 900-1000 forintot. A csajom már 20 perc után mondta, hogy költözzünk ide, ami tényleg tök jó dolog lenne (el tudnám magam képzelni anyanyelvi lektorként a helyi magyar tanszéken, de hát ehhez nyilván fullos némettudás kell), csak ebből a kurva osztráknémetből nem értek egy szót se a grűszgotton kívül. Most új nyelvekből az oroszt fogom inkább újratanulni a német helyett, de talán egyszer...

Ami viszont negatív, hogy az árak nagyon magasak voltak, kaja, gyorskaja (meki és társai, én inkább kasekrainert zabáltam zsemlével), úgyhogy biztos itt is az van, hogyha minimálbért keresel, csak szenvedsz és nem tudsz félrerakni, csakúgy mint Pesten, hála az albiáraknak meg számláknak.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A Vulgár írás fasza!

Akkor jó élmény volt Bécs!

A kaja, nos én is néztem amikor voltam ott, hogy 10-12juró egy meki menü / gyros-tál / hambi krumpli. De ezt soha nem szabad átszámolni, én is kamilláztam, hogy 3rugó egy menüért? Angolban is 10 font az ilyenek. A múltkor élő adásban volt a reggeli rádióműsorban Balázséknál egy magyar csávó, aki lángosost nyitott ausztrálban, és ott is 10 ausztrál dollárért adja az akár kenguruhúsos lángost. De amcsiban is ha jól vágom, olyan 10-12 dodó a pizza és ezek. Inkább ja, a kereset a nem mindegy, hogy az 1 órabéred annyi mint egy ilyen kaja.

Bécs letudva. Hihetetlenül pozitív csalódás ez a hely. Külön bringasávok mindenütt, kutyaszaros utcák sehol, karban tartott épületek, és eszméletlenül kedves helyiek, de tényleg. Pl. a Billában félreértelmeztem egy akciót, de amikor az egyik eladó meglátta az arcunkon a végösszeg lokozta meglepettséget, akkor elrohant, és hozott valami kártyát, amivel lehúzott több mint három eurót, ami ott szinte zéró, de itthon nem tudnám elképzelni, hogy csak úgy elengednének 900-1000 forintot. A csajom már 20 perc után mondta, hogy költözzünk ide, ami tényleg tök jó dolog lenne (el tudnám magam képzelni anyanyelvi lektorként a helyi magyar tanszéken, de hát ehhez nyilván fullos némettudás kell), csak ebből a kurva osztráknémetből nem értek egy szót se a grűszgotton kívül. Most új nyelvekből az oroszt fogom inkább újratanulni a német helyett, de talán egyszer...

Ami viszont negatív, hogy az árak nagyon magasak voltak, kaja, gyorskaja (meki és társai, én inkább kasekrainert zabáltam zsemlével), úgyhogy biztos itt is az van, hogyha minimálbért keresel, csak szenvedsz és nem tudsz félrerakni, csakúgy mint Pesten, hála az albiáraknak meg számláknak.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Balthier írta:

Bécsben mit érdemes megnézni kb. 6-7 óra alatt? Szent. István dóm alap, valami park is dereg a Schönbrunni kastélynál, meg Széchenyi háza, meg valami kibaszott fa, de ennyi, jó rég volt már. Vonattal megyünk majd jövő hétvégén, és várom a tippeket, hátha valamelyikőtök tud segíteni.

Érdemes a Mariahilfer Straße-n sétalni (Westbahnhof-nál kell leszállni a metróról), annak a végén van a Naturhistorisches Museum és Kunsthistorisches Museum, innen el lehet szépen sétálni a Ring-en a parlamenthez, Hofburg, városháza, opera, egyetem. Aztán a Hundertwasser cuccok, Schönbrunn-i kastély, annak van egy nagy kertje, gloriet ott, mellette a Tiergarten. Aztán ha van kedved kiemenni Meidlingbe, ott végig lehet sétálni a Meidlinger Hauptstraße-n. Stephansdom is alap, igen.
Ha sok időtök van, akkor egy Prater séta is mehet, egy Riesenrad menet.

Balthier írta:

Bécsben mit érdemes megnézni kb. 6-7 óra alatt? Szent. István dóm alap, valami park is dereg a Schönbrunni kastélynál, meg Széchenyi háza, meg valami kibaszott fa, de ennyi, jó rég volt már. Vonattal megyünk majd jövő hétvégén, és várom a tippeket, hátha valamelyikőtök tud segíteni.

a forraltborosokat, bár azok még nincsenek kint


a Bulgáriás epic! csórikáim,

Bécsben mit érdemes megnézni kb. 6-7 óra alatt? Szent. István dóm alap, valami park is dereg a Schönbrunni kastélynál, meg Széchenyi háza, meg valami kibaszott fa, de ennyi, jó rég volt már. Vonattal megyünk majd jövő hétvégén, és várom a tippeket, hátha valamelyikőtök tud segíteni.

Balthier írta:

Ezt most olvastam a Tekozlon, hulyere rohogtem magam.

Kedves Tékozló Homár!

A párommal és négy barátommal március környékén kezdtünk el böngészni nyári utazásokat, és mivel Bulgáriáról elég jó véleményeket olvastunk, úgy döntöttünk, hogy a Sunny Beachen töltünk el egy hetet.

A szállás kiválasztásában az Invia munkatársai segítettek, - ezúton is pusziljuk őket! - az Invia utazói által tett értékelések alapján és a meghirdetett ár miatt a Hotel Amforát ajánlották nekünk, all inclusive ellátással. Azt gondoltuk, hogy miért is ne, az átlagosan 8,4-es értékelés az étkezésről, valamint a szálloda szobáiról látott képek elég meggyőzőek voltak - nagy pacsi a fotósnak, fényes karrier vár rá. Az utazás foglalásánál elmondták, hogy az utat a Robinson Tours utazási iroda szervezi.


A repülőút Bulgáriába zökkenőmentes volt, a méltán híres Bulgarian Air Charter társaság repülőjével a menetidőt betartva érkeztünk meg Burgaszba. Igaz, a repülő nagyjából annyi idős volt, mint valamely péntek/szombat esti Budapest-Siófok vasútjárat során megcsodálható személykocsi, a személyzet tagjai pedig már felszálláskor közölték, hogy a kikészített újságból nyugodtan hajtogassunk repülőt vagy kiscsákót, másra úgyse lesz jó. Ezen jót nevettünk egészen addig, ameddig ki nem derült, hogy valóban maximum gyújtósnak jó a reklámújság; a repülőn van víz, helyi vodka, helyi tequilla, helyi sör, valami ropi aztán csókolom. De sebaj, leszálltunk épségben és a csomagjaink is megvoltak.

Jött a buszkeresés, egy kevésbé szimpatikus, de annál hangosabb robinsonos fiatalember a "melyik busz megyen a Hotel Amfora felé?" kérdésre közénk ordította, hogy BALRA. El is mentünk balra, de mivel ott nem volt semmilyen Robinson felirattal ellátott busz, egy simlis buszsofőr 5 euróért megmutatta, hogy valójában hol a buszunk - persze, hogy totál szemben volt azzal a kijárattal, ahol kijöttünk volna, ha az a kis vicces fiú nem küld el minket a másik irányba. A buszon egy kedves, de borzasztóan beszédhibás lány magyarázta el, hogy merre hányóra, meg hogy mennyire jó a hajós kirándulás. Hurrá, itt vagyunk!

Éjfélre megérkeztünk a hotelbe, átvettük a kulcsokat, és igen nagy volt az öröm egészen addig, amíg meg nem néztük a szobákat. Ha azt mondanám, hogy az 1997 nyarán Balatonkenesén eltöltött egy hetes biológia tábor szállása hasonló volt ehhez, akkor elnézést kéne kérnem a kenesei diákszállótól a jó hírnevük bemocskolásáért. A szoba finoman szólva is messze állt a képeken látottaktól, a meghirdetett 3 csillagtól is legalább egy Tejúttal arrébb volt.

Az egész igénytelenül koszos volt, a berendezés szét akart esni, valamint a fürdőszoba kb 2 négyzetméter volt a wc-vel együtt. Ellenben olyan kiváló hangszigeteléssel rendelkezett, hogy a szemközti szállodából üvöltő zene miatt beszélgetni sem lehetett normálisan, nemhogy aludni. A társaság minden tagját ilyen szobába osztották be, és utólag kiderült, hogy nekünk jutott a fejedelmi lakosztály, hiszen a másik két szoba egyikében még lepedő sem volt felhúzva, a másikban pedig nem működött a wc - a wc hibája persze a legrosszabbkor derült ki, de a a barátom elmondása szerint három-négy pohár vízzel nagyjából sikerült orvosolni a problémát.

Reggel jött a reklamálás, fotómutogatás a foglaláskor látott szobákról, a robinsonos csajszi pedig - aki nem azonos a buszos lánnyal - kifogások és pofavágások közepette végül elintézte, hogy mindenki olyan szobát kapjon, amilyet a képek alapján foglaltunk. Ezek a szobák a szálloda másik felében helyezkednek el, teljesen felújítottak és újszerűek. Igaz, a miénkben minden felettünk lévő szoba wc használata hallatszott, az ágyak kényelmetlenek voltak, a tv-n pedig 63-nál volt a maximum hangerő - de hát ki számolja, ezek a szobák teljesen alkalmasak arra, hogy káromkodás nélkül, nyugodtan tudjunk aludni.

Az étkezést röviden összefoglalva: a harmadik nap után kizárólag kenyeret mertünk enni a szállodában, és ölni tudtunk volna Marcsi néni menzakosztjáért a gimiből, pedig az botrányosan rossz volt. A szálloda éttermében a tányérok koszosak voltak, illetve kétszer is felfedeztük, hogy a zöldségeket sarasan tették ki az asztalokra - erről készítettünk fotókat is, hiszen otthon ilyet ritkán látni. A társaság minden egyes tagja gyomorbántalmakkal küzdött végig a nyaralás során, az utolsó napokban volt szerencsém kipróbálni a bolgár egészségügyi ellátást is, ugyanis annyira kiszáradtam, hogy infúzióra kötöttek. Bár már három napja itthon vagyunk, mindannyian küzdünk még a kaják okozta betegséggel, a barátnőmet például a hazaérkezést követő éjszaka kellett az ügyeletre kísérnem. Kalandtúra a javából, hip-hip hurrá.

Persze enni muszáj volt valamit, ezért a Robinson Tours munkatársától - aki áttett minket másik szobákba - megkérdeztük, hogy melyik éttermet ajánlja számunkra. A válasz: bármelyiket az Óvárosban. Így hát elmentünk az Óvárosba, és beültünk az első étterembe. Az étterem kialakításának köszönhetően gyönyörű panorámánk volt a tengerre, ekkor ismét őszintén el kezdtünk hinni abban, hogy meg tudjuk menteni a nyaralásunkat. Az idilli állapotból egy félrészeg pincér rángatott vissza minket a bolgár valóságba, irigylésre méltó volt, ahogy a rendelések felvétele után visszaült inni a bárba, mindezt délután 1 óra körül. Az ételek viszont itt végre normálisan néztek ki, és attól eltekintve, hogy a hús rágós volt, az ízekkel sem volt nagy baj. Aztán megérkezett a milánói sertésborda is, amelyet úgy oldottak meg, hogy az üres tésztára rádobtak két szelet húst. Ezt szóvá tettük az ekkora már elég bizonytalanul egyensúlyozó pincérnél, aki bár nem igazán értette a problémát, de azért elvitte az ételt.. hogy aztán visszahozza változatlanul, egy vékony szelet ajándéksajttal a tetején. Hiába volt 32 fok, hiába volt forró a hús, a sajt nem olvadt rá a húsra. Semmi baj nincs ezzel, hiszen a teavaj is pont ugyanígy reagált a külső hatásokra, biztosan ez is valami helyi specialitás. A társaságból már a visszaúton a szállodába ketten lettek rosszul az elfogyasztott ételektől, a többieknél este kezdett el hatni igen intenzíven a bolgár átok.

Visszagondolva, az éjszakai élet amúgy tényleg nem rossz a Sunny Beach környékén. Aki szerette a siófoki Petőfi Sétányt úgy 5-6 éve, annak be fog jönni a basszussal felnyomott 10 éves Madonna, Britney és Shakira számokra gatya részegen tántorgó rózsafüzéres és bundesliga-sérós fiatalok látványa. Nekünk ez tényleg tetszett, a hajkoronák kivételével igyekeztünk is beilleszkedni, csak sajnos a második bulinkban az egyik bolgár vitéz a zsebkése segítségével próbalta bizonygatni a hölgyek iránti elkötelezett rajongását, ezért utána inkább bulizni sem nagyon mentünk.

Szállodai szolgálatatások? Voltak animátorok, akik nagy örömmel közölték velünk az egyik reggeli után, hogy kezdődik a coctail games! Mivel ez a késes incidens után történt, inkább spectator módban csatlakoztunk az eseményekhez. A játék a következő volt: két csapat versenyzett, az a csapat nyert, amelyik több jeget tudott beleKÖPNI a saját csapata vödrébe. Na de nem sima köpések voltak ezek, az alábbi fondorlatos újításokkal tették érdekessé a játékot: ülve, állva, székre állva, szék mögé állva, hátrébb állva. Mi, huszonéves fiatalok a harmadik másnapos gyógysört kortyolgatva nyilván végigröhögtük az egészet, de nem lennék annak az óvónéninek/tanárbácsinak a helyében, akinek ezt a nyáron elsajátított új tudományt bemutatja majd szeptemberben valamely Bulgáriában nyaraló kis lurkó.

Sajnos a köpködős játék amúgy tökeletesen összefoglalja a szálloda által nyújtott szolgáltatások minőségét: a takarítónő összesen kétszer nézett be a szobáinkba, nem mosott fel, nem cserélt ágyneműt, de egyszer 10 leváért kaptunk új törölközőket. A takarítás komolyságát jól példázza, hogy az első strandolás után keletkezett homokpiramisok az utolsó nap reggelén is ott mosolyogtak ránk az előszoba szélén. Mondjuk, ha nem mentünk volna ki a tengerpartra, nem lett volna homokos a szoba.

Na, a tengerpart.. Volt szerencsém már néhány tengerparthoz, és nyilván nem lehet összehasonlítani a Fekete-tengert a Vörös-tengerrel, azonban az tény, hogy a Fekete-tenger pont annyira nyújt lenyűgöző látványt, mint a Duna mondjuk Újpestnél. Aki a tenger miatt jönne ide, ne tegye, mert soha többet nem akar tengert látni. A szálloda közvetlen közelében lévő tengerpart homokos, gazos, tele van cigicsikkel és egyébként is undorítóan koszos, egyáltalán nincs rendben tartva. Egyszer mentünk le, helloszia, ehhez sem volt többet kedvünk.

Viszont volt kedvünk a hajókázással egybekötött nesszebari városnézéshez, powered by Robinson Tours. Bár ne lett volna. Megkaptuk a buszról megismert beszédhibás aranyos lányt, aki az óvárosi részen található híres malomról az alábbi dolgokat tudta közölni: "valamikor a török korban épült, utána fel is lehetett mászni rá, nagyjából 30 éve viszont német fiatalok véletlenül felgyújtották, ezért ez itt már csak egy másolat, és fel se lehet mászni rá. gyerünk, tovább." Köszi az egzakt infókat miss Wikipé. A második állomáson ott is hagyta szegényt az egész csoport, miután olyan fontos tényeket sem mulasztott el megosztani a csoporttal, hogy a "fent látható múzeumban találhatóak régi tárgyak is" - persze egy tárgyat sem tudott pontosan megemlíteni. Sebaj, találka másfél óra múlva a hajónál.

A hajón azonban minden bűnét megbocsátottuk, ugyanis finom - tényleg finom! - halat szolgáltak fel, ezért mondjuk lehet, hogy megérte ez a kis túra. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy az igényes, külön a figyelmünkbe ajánlott borokat két, lejárt boros dobozból "csapolhattuk" magunknak. Tudják, az a klasszik "dobozban a zacskó, zacskóban meg a bor" jellegű megoldás. Ez nem vádaskodás, a biztonság és a móka kedvéért lefotóztuk a dobozokat is, jól mutatnak a mocskosan felszolgált paprikák mellett a Vulgária'16 albumban. A hajón volt rakija is, kétliteres gazdaságis kiszerelésben - sokat megélt társaságunk legkeményebb tagja is csak két felest bírt meginni, aztán a maradék másfél órában az életéért hörgött a hajó fedélzetén elterülve. A hajótúra amúgy ettől eltekintve is rendkívül látványos volt, ugyanis elvittek minket az egyik csúnya öbölből a másik csúnya öbölbe, ahol lehetett ugrálni a félméreres medúzák közé, majd visszavittek minket az eredeti csúnya öbölbe. A hülyének is megért fejenként 64 levát.

Hazafelé vajon lehetett rendelni bármit is az újságból, ami oda volt készítve az ülésekre? Nyilván nem, de ez minket nem is érdekelt, hiszen a 10 leváért megvásárolt, néhol félig zöld és félig kék (ekkor nyilván a leghangosabb/legerősebb döntött, hogy az kék vagy zöld), néhol pedig lila (ezt egységesen zöldnek vettük valamiért) színekben pompázó UNO-val játszva túléltük a landolást, és megcsókoltuk az anyaföldet.

Soha többet Bulgária, soha többet Invia, soha többet Robinson Tours. Nem hiszem el, hogy ezt a szállodát valóban közel 600 embert értékelte 8-as fölé, mint ahogy azt sem, hogy ilyen csúnyán ̶b̶e̶s̶z̶o̶p̶t̶u̶k̶ bedőltünk ennek. Az mondjuk nagy érdem, hogy az all inclusive ellátásnak köszönhetően 3 kilót sikerült leadnom, de remélem, mások nem járnak így.

Üdvözlettel:

Egy elégedetlen, de vékony vásárló

Jól ír a srác. Mondjuk Bulgáriáról ismerősök is hasonlóakat meséltek sajnos.

Ezt most olvastam a Tekozlon, hulyere rohogtem magam.

Kedves Tékozló Homár!

A párommal és négy barátommal március környékén kezdtünk el böngészni nyári utazásokat, és mivel Bulgáriáról elég jó véleményeket olvastunk, úgy döntöttünk, hogy a Sunny Beachen töltünk el egy hetet.

A szállás kiválasztásában az Invia munkatársai segítettek, - ezúton is pusziljuk őket! - az Invia utazói által tett értékelések alapján és a meghirdetett ár miatt a Hotel Amforát ajánlották nekünk, all inclusive ellátással. Azt gondoltuk, hogy miért is ne, az átlagosan 8,4-es értékelés az étkezésről, valamint a szálloda szobáiról látott képek elég meggyőzőek voltak - nagy pacsi a fotósnak, fényes karrier vár rá. Az utazás foglalásánál elmondták, hogy az utat a Robinson Tours utazási iroda szervezi.


A repülőút Bulgáriába zökkenőmentes volt, a méltán híres Bulgarian Air Charter társaság repülőjével a menetidőt betartva érkeztünk meg Burgaszba. Igaz, a repülő nagyjából annyi idős volt, mint valamely péntek/szombat esti Budapest-Siófok vasútjárat során megcsodálható személykocsi, a személyzet tagjai pedig már felszálláskor közölték, hogy a kikészített újságból nyugodtan hajtogassunk repülőt vagy kiscsákót, másra úgyse lesz jó. Ezen jót nevettünk egészen addig, ameddig ki nem derült, hogy valóban maximum gyújtósnak jó a reklámújság; a repülőn van víz, helyi vodka, helyi tequilla, helyi sör, valami ropi aztán csókolom. De sebaj, leszálltunk épségben és a csomagjaink is megvoltak.

Jött a buszkeresés, egy kevésbé szimpatikus, de annál hangosabb robinsonos fiatalember a "melyik busz megyen a Hotel Amfora felé?" kérdésre közénk ordította, hogy BALRA. El is mentünk balra, de mivel ott nem volt semmilyen Robinson felirattal ellátott busz, egy simlis buszsofőr 5 euróért megmutatta, hogy valójában hol a buszunk - persze, hogy totál szemben volt azzal a kijárattal, ahol kijöttünk volna, ha az a kis vicces fiú nem küld el minket a másik irányba. A buszon egy kedves, de borzasztóan beszédhibás lány magyarázta el, hogy merre hányóra, meg hogy mennyire jó a hajós kirándulás. Hurrá, itt vagyunk!

Éjfélre megérkeztünk a hotelbe, átvettük a kulcsokat, és igen nagy volt az öröm egészen addig, amíg meg nem néztük a szobákat. Ha azt mondanám, hogy az 1997 nyarán Balatonkenesén eltöltött egy hetes biológia tábor szállása hasonló volt ehhez, akkor elnézést kéne kérnem a kenesei diákszállótól a jó hírnevük bemocskolásáért. A szoba finoman szólva is messze állt a képeken látottaktól, a meghirdetett 3 csillagtól is legalább egy Tejúttal arrébb volt.

Az egész igénytelenül koszos volt, a berendezés szét akart esni, valamint a fürdőszoba kb 2 négyzetméter volt a wc-vel együtt. Ellenben olyan kiváló hangszigeteléssel rendelkezett, hogy a szemközti szállodából üvöltő zene miatt beszélgetni sem lehetett normálisan, nemhogy aludni. A társaság minden tagját ilyen szobába osztották be, és utólag kiderült, hogy nekünk jutott a fejedelmi lakosztály, hiszen a másik két szoba egyikében még lepedő sem volt felhúzva, a másikban pedig nem működött a wc - a wc hibája persze a legrosszabbkor derült ki, de a a barátom elmondása szerint három-négy pohár vízzel nagyjából sikerült orvosolni a problémát.

Reggel jött a reklamálás, fotómutogatás a foglaláskor látott szobákról, a robinsonos csajszi pedig - aki nem azonos a buszos lánnyal - kifogások és pofavágások közepette végül elintézte, hogy mindenki olyan szobát kapjon, amilyet a képek alapján foglaltunk. Ezek a szobák a szálloda másik felében helyezkednek el, teljesen felújítottak és újszerűek. Igaz, a miénkben minden felettünk lévő szoba wc használata hallatszott, az ágyak kényelmetlenek voltak, a tv-n pedig 63-nál volt a maximum hangerő - de hát ki számolja, ezek a szobák teljesen alkalmasak arra, hogy káromkodás nélkül, nyugodtan tudjunk aludni.

Az étkezést röviden összefoglalva: a harmadik nap után kizárólag kenyeret mertünk enni a szállodában, és ölni tudtunk volna Marcsi néni menzakosztjáért a gimiből, pedig az botrányosan rossz volt. A szálloda éttermében a tányérok koszosak voltak, illetve kétszer is felfedeztük, hogy a zöldségeket sarasan tették ki az asztalokra - erről készítettünk fotókat is, hiszen otthon ilyet ritkán látni. A társaság minden egyes tagja gyomorbántalmakkal küzdött végig a nyaralás során, az utolsó napokban volt szerencsém kipróbálni a bolgár egészségügyi ellátást is, ugyanis annyira kiszáradtam, hogy infúzióra kötöttek. Bár már három napja itthon vagyunk, mindannyian küzdünk még a kaják okozta betegséggel, a barátnőmet például a hazaérkezést követő éjszaka kellett az ügyeletre kísérnem. Kalandtúra a javából, hip-hip hurrá.

Persze enni muszáj volt valamit, ezért a Robinson Tours munkatársától - aki áttett minket másik szobákba - megkérdeztük, hogy melyik éttermet ajánlja számunkra. A válasz: bármelyiket az Óvárosban. Így hát elmentünk az Óvárosba, és beültünk az első étterembe. Az étterem kialakításának köszönhetően gyönyörű panorámánk volt a tengerre, ekkor ismét őszintén el kezdtünk hinni abban, hogy meg tudjuk menteni a nyaralásunkat. Az idilli állapotból egy félrészeg pincér rángatott vissza minket a bolgár valóságba, irigylésre méltó volt, ahogy a rendelések felvétele után visszaült inni a bárba, mindezt délután 1 óra körül. Az ételek viszont itt végre normálisan néztek ki, és attól eltekintve, hogy a hús rágós volt, az ízekkel sem volt nagy baj. Aztán megérkezett a milánói sertésborda is, amelyet úgy oldottak meg, hogy az üres tésztára rádobtak két szelet húst. Ezt szóvá tettük az ekkora már elég bizonytalanul egyensúlyozó pincérnél, aki bár nem igazán értette a problémát, de azért elvitte az ételt.. hogy aztán visszahozza változatlanul, egy vékony szelet ajándéksajttal a tetején. Hiába volt 32 fok, hiába volt forró a hús, a sajt nem olvadt rá a húsra. Semmi baj nincs ezzel, hiszen a teavaj is pont ugyanígy reagált a külső hatásokra, biztosan ez is valami helyi specialitás. A társaságból már a visszaúton a szállodába ketten lettek rosszul az elfogyasztott ételektől, a többieknél este kezdett el hatni igen intenzíven a bolgár átok.

Visszagondolva, az éjszakai élet amúgy tényleg nem rossz a Sunny Beach környékén. Aki szerette a siófoki Petőfi Sétányt úgy 5-6 éve, annak be fog jönni a basszussal felnyomott 10 éves Madonna, Britney és Shakira számokra gatya részegen tántorgó rózsafüzéres és bundesliga-sérós fiatalok látványa. Nekünk ez tényleg tetszett, a hajkoronák kivételével igyekeztünk is beilleszkedni, csak sajnos a második bulinkban az egyik bolgár vitéz a zsebkése segítségével próbalta bizonygatni a hölgyek iránti elkötelezett rajongását, ezért utána inkább bulizni sem nagyon mentünk.

Szállodai szolgálatatások? Voltak animátorok, akik nagy örömmel közölték velünk az egyik reggeli után, hogy kezdődik a coctail games! Mivel ez a késes incidens után történt, inkább spectator módban csatlakoztunk az eseményekhez. A játék a következő volt: két csapat versenyzett, az a csapat nyert, amelyik több jeget tudott beleKÖPNI a saját csapata vödrébe. Na de nem sima köpések voltak ezek, az alábbi fondorlatos újításokkal tették érdekessé a játékot: ülve, állva, székre állva, szék mögé állva, hátrébb állva. Mi, huszonéves fiatalok a harmadik másnapos gyógysört kortyolgatva nyilván végigröhögtük az egészet, de nem lennék annak az óvónéninek/tanárbácsinak a helyében, akinek ezt a nyáron elsajátított új tudományt bemutatja majd szeptemberben valamely Bulgáriában nyaraló kis lurkó.

Sajnos a köpködős játék amúgy tökeletesen összefoglalja a szálloda által nyújtott szolgáltatások minőségét: a takarítónő összesen kétszer nézett be a szobáinkba, nem mosott fel, nem cserélt ágyneműt, de egyszer 10 leváért kaptunk új törölközőket. A takarítás komolyságát jól példázza, hogy az első strandolás után keletkezett homokpiramisok az utolsó nap reggelén is ott mosolyogtak ránk az előszoba szélén. Mondjuk, ha nem mentünk volna ki a tengerpartra, nem lett volna homokos a szoba.

Na, a tengerpart.. Volt szerencsém már néhány tengerparthoz, és nyilván nem lehet összehasonlítani a Fekete-tengert a Vörös-tengerrel, azonban az tény, hogy a Fekete-tenger pont annyira nyújt lenyűgöző látványt, mint a Duna mondjuk Újpestnél. Aki a tenger miatt jönne ide, ne tegye, mert soha többet nem akar tengert látni. A szálloda közvetlen közelében lévő tengerpart homokos, gazos, tele van cigicsikkel és egyébként is undorítóan koszos, egyáltalán nincs rendben tartva. Egyszer mentünk le, helloszia, ehhez sem volt többet kedvünk.

Viszont volt kedvünk a hajókázással egybekötött nesszebari városnézéshez, powered by Robinson Tours. Bár ne lett volna. Megkaptuk a buszról megismert beszédhibás aranyos lányt, aki az óvárosi részen található híres malomról az alábbi dolgokat tudta közölni: "valamikor a török korban épült, utána fel is lehetett mászni rá, nagyjából 30 éve viszont német fiatalok véletlenül felgyújtották, ezért ez itt már csak egy másolat, és fel se lehet mászni rá. gyerünk, tovább." Köszi az egzakt infókat miss Wikipé. A második állomáson ott is hagyta szegényt az egész csoport, miután olyan fontos tényeket sem mulasztott el megosztani a csoporttal, hogy a "fent látható múzeumban találhatóak régi tárgyak is" - persze egy tárgyat sem tudott pontosan megemlíteni. Sebaj, találka másfél óra múlva a hajónál.

A hajón azonban minden bűnét megbocsátottuk, ugyanis finom - tényleg finom! - halat szolgáltak fel, ezért mondjuk lehet, hogy megérte ez a kis túra. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy az igényes, külön a figyelmünkbe ajánlott borokat két, lejárt boros dobozból "csapolhattuk" magunknak. Tudják, az a klasszik "dobozban a zacskó, zacskóban meg a bor" jellegű megoldás. Ez nem vádaskodás, a biztonság és a móka kedvéért lefotóztuk a dobozokat is, jól mutatnak a mocskosan felszolgált paprikák mellett a Vulgária'16 albumban. A hajón volt rakija is, kétliteres gazdaságis kiszerelésben - sokat megélt társaságunk legkeményebb tagja is csak két felest bírt meginni, aztán a maradék másfél órában az életéért hörgött a hajó fedélzetén elterülve. A hajótúra amúgy ettől eltekintve is rendkívül látványos volt, ugyanis elvittek minket az egyik csúnya öbölből a másik csúnya öbölbe, ahol lehetett ugrálni a félméreres medúzák közé, majd visszavittek minket az eredeti csúnya öbölbe. A hülyének is megért fejenként 64 levát.

Hazafelé vajon lehetett rendelni bármit is az újságból, ami oda volt készítve az ülésekre? Nyilván nem, de ez minket nem is érdekelt, hiszen a 10 leváért megvásárolt, néhol félig zöld és félig kék (ekkor nyilván a leghangosabb/legerősebb döntött, hogy az kék vagy zöld), néhol pedig lila (ezt egységesen zöldnek vettük valamiért) színekben pompázó UNO-val játszva túléltük a landolást, és megcsókoltuk az anyaföldet.

Soha többet Bulgária, soha többet Invia, soha többet Robinson Tours. Nem hiszem el, hogy ezt a szállodát valóban közel 600 embert értékelte 8-as fölé, mint ahogy azt sem, hogy ilyen csúnyán ̶b̶e̶s̶z̶o̶p̶t̶u̶k̶ bedőltünk ennek. Az mondjuk nagy érdem, hogy az all inclusive ellátásnak köszönhetően 3 kilót sikerült leadnom, de remélem, mások nem járnak így.

Üdvözlettel:

Egy elégedetlen, de vékony vásárló

Balthier írta:

Egy hétvége Pozsonyban:

- azt hittem, hogy néhány magyar pályaudvarnál nincs aljadékabb, de aztán jött a pozsonyi, ami mindent alulmúlt. Embertömegek a lépcsőkön ülve, mert nincs elég hely, a várakozóban nem lehet megmaradni, olyan bűz van, és úgy en bloc minden full lepusztulva.
- A szlovákoknak kicsit debil ötlet volt átállni euróra, a pályaudvar melletti kioszkokban 4 euró a sonkás szenya + kóla kombó, három a Monster, de még egy kicseszett Studencka csoki is több mint kettő ojró a tescóban.
- Bámulatos történelemhamisítás mindenhol, a várban pl. szinte minden teremből süt az izzadtságú szándék, hogy elhitessék az emberekkel, hogy van egyféle szlovák folytonosság a Kárpátmedencében ősidők óta. Magyar nyelven semelyik múzeumban nincs kiírva semmi.
- Amúgy az óváros elég szép, az épületeket szépen renoválták. A főtér bámulatosan kicsi, még Szolnokon is nagyobb. Ez is elég lol.
- Rosszul lettem a Kofolától, annyit ittam meg belőle.

Pár kép instagramon:

[You must be registered and logged in to see this link.]

Ja, ebbôl a szempontból nekem is csalodas volt Szlovakia, mondjuk mi csak atutazoban alktunk meg egy kicsit. Kofola erdekes itak, elsore nagyon nem izlett, de aztan bekattant.

Egy hétvége Pozsonyban:

- azt hittem, hogy néhány magyar pályaudvarnál nincs aljadékabb, de aztán jött a pozsonyi, ami mindent alulmúlt. Embertömegek a lépcsőkön ülve, mert nincs elég hely, a várakozóban nem lehet megmaradni, olyan bűz van, és úgy en bloc minden full lepusztulva.
- A szlovákoknak kicsit debil ötlet volt átállni euróra, a pályaudvar melletti kioszkokban 4 euró a sonkás szenya + kóla kombó, három a Monster, de még egy kicseszett Studencka csoki is több mint kettő ojró a tescóban.
- Bámulatos történelemhamisítás mindenhol, a várban pl. szinte minden teremből süt az izzadtságú szándék, hogy elhitessék az emberekkel, hogy van egyféle szlovák folytonosság a Kárpátmedencében ősidők óta. Magyar nyelven semelyik múzeumban nincs kiírva semmi.
- Amúgy az óváros elég szép, az épületeket szépen renoválták. A főtér bámulatosan kicsi, még Szolnokon is nagyobb. Ez is elég lol.
- Rosszul lettem a Kofolától, annyit ittam meg belőle.

Pár kép instagramon:

[You must be registered and logged in to see this link.]

Balthier írta:

Johnny1 írta:

Zágráb is szép hely!
Tudsz horvátul?

No, tako tako. Tanulgattam magamtól régen + egy fél év szerbre is jártam egyetemen, valami rám ragadt, de csak a legalapvetőbb szinten. Mondjuk 100-200 szó. A lengyelem jobb, és ha tudsz egy szláv nyelvet, akkor az segít a többi megértésében meg tanulásában valamennyit, ezért is tudtam a szerbhorváttal könnyebben haladni (sőt, a szerb meg a horvát könnyebb nyelv szerintem, mint a lengyel).

Az szép. Én olaszul tanultam, de abbahagytam, nem jött be a tanár, pedig a nyelv tetszik

Johnny1 írta:

Zágráb is szép hely!
Tudsz horvátul?

No, tako tako. Tanulgattam magamtól régen + egy fél év szerbre is jártam egyetemen, valami rám ragadt, de csak a legalapvetőbb szinten. Mondjuk 100-200 szó. A lengyelem jobb, és ha tudsz egy szláv nyelvet, akkor az segít a többi megértésében meg tanulásában valamennyit, ezért is tudtam a szerbhorváttal könnyebben haladni (sőt, a szerb meg a horvát könnyebb nyelv szerintem, mint a lengyel).

Balthier írta:

update: éjfélig fent maradtunk, sajna a szerverek le is haltak, annyian rohamozták meg az oldalt. Kolozsvárra nem volt olcsó jegy (ez azért elég nagy geciség, akkor minek hirdetik...), viszont Zágrábba igen, tehát megyünk nov 7én egy éjszakára a horvátokhoz. Tök jó ez is, végre élesben kipróbálhatom a horváttudásomat ("Bok, kákószi? Já szám mádzsár!").

Zágráb is szép hely!
Tudsz horvátul?

update: éjfélig fent maradtunk, sajna a szerverek le is haltak, annyian rohamozták meg az oldalt. Kolozsvárra nem volt olcsó jegy (ez azért elég nagy geciség, akkor minek hirdetik...), viszont Zágrábba igen, tehát megyünk nov 7én egy éjszakára a horvátokhoz. Tök jó ez is, végre élesben kipróbálhatom a horváttudásomat ("Bok, kákószi? Já szám mádzsár!").

danny2008 írta:

Ez aztán szép. Kár, hogy csak 1 hónapig akciós...

Egy gyors Bécs esetleg? Pestről elég hamar el lehet jutni, és oda elég egy nap is talán.

Balthier írta:

danny2008 írta:

Balthier írta:

1000 forintba fognak kerülni hamarosan Eurolines jegyek, lehet megyünk novemberben két éjszakára Kolozsvárra. Majd írok, ha összejön.

1000ft? Egységesen? Vagy csak én értettem vmit félre?

Bővebb info:

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vicces lesz, majd éjfélig fentmaradunk, hogy gyorsan lecsapjunk a jegyekre. Azt, hogy hogyan fogok felkelni reggel, azt már nem tudom.

Ez aztán szép. Kár, hogy csak 1 hónapig akciós...